Zsebkímélő, de nyerő

különleges ajándék: Az ajándékozás az egyik legszebb emberi tulajdonság. Talán ebben üti fel legkevésbé a fejét az önzés. Van jelképes ajándékozás, egy üdvözlő lap, egy kedves e-mail, egy – csak egy! – szál virág, nem kazalnyi, van a hasznos ajándékozás, cipő, pulcsi, sál..., van a figyelmes, szerető ajándékozás, a „tudom, hogy ennek örülni fog” és van a rongyrázós, a méregdrága, puccos cuccos, hogy csak néhányat említsek az ajándékfajták közül.

Számomra a legkedvesebb a „tudom, hogy ennek örülni fog”, ezen belül is azok a különleges ajándékok, amelyek értékét az ajándékozó és a megajándékozott közötti figyelem és szeretet adja meg igazán. Kaptam már én is különleges ajándékot, amikor az örömtől és meghatódottságtól elhomályosult a szemem, és adtam is, sőt azon igyekszem, hogy minden ajándékom különleges ajándék, emlékezetes élmény, öröm legyen. Ezen igyekezetem legnagyobb haszonélvezői ma már az unokáim. Nikola és Ferike testvérek, így többnyire az egyikük megajándékozását a másik is élvezi, lévén, hogy ajándékaim sorában az együttlét a fő motívum. Nikola névnapjára múzeumlátogatást kapott tőlem ajándékba. Kísérője természetesen öccse, Ferike volt. Hármasban csodálkoztunk rá a Pál utcai fiúk interaktív kiállítás múltidézésére. Felszínre kerültek az olvasmányélmények, nem csak az enyémek, de Nikola is nagy élvezettel mesélte a történetet, mutogatta testvérének a könyvből valósággá, kézzel foghatóvá vált tárgyakat. A terem felügyelője nem is állta meg szó nélkül, mondván, hogy már csak ennek a két gyermeknek érdemes volt megrendezni a kiállítást, olyan jó látni az érdeklődésüket, tanító és tanulni vágyó hozzáállásukat. Jó két órahosszát töltöttünk a Pál utcai fiúkkal, azt gondoltam jöhet a játék. Jött is, de csak harmadik kiállítás látogatásként. Ferike felfedezése miatt a játszótér felé vezető sétánk gyors, és rövid véget ért. A kisfiú, mert már iskolás – első osztályos – és olvasni tud, a művelődési központban megrendezett akvarell kiállításra hívta fel a figyelmünket, aminek az iskolai művészeti szakkörön hallottakon, tanultakon túl ingyenessége is hatásos vonzerőt gyakorolt. A csodálatos, érdekes, meghökkentő és fantasztikus képek újabb kétórányi együttgondolkodást, együttcsodálkozást hoztak igazán különleges ajándékként nem csak a névnaposnak, mindhármunknak. S végül, hab a tortán, a művház egyik emeletén valódi játékkiállítás várta a gyerekeket. Hát persze, hogy nem lehetett ezt sem kihagyni. (S ez is ingyenes volt.) Talán a gyerekek lelkesedése, boldogsága tette, de nem éreztem fáradtságot, pedig máskor már ennyi törődés megviselt volna. Végigpróbáltunk, néztünk minden létező érdekességet, megbámultuk a mozgó, villogó – pénz híján többnyire elérhetetlen – játékcsodákat. Lelkem megsimogatta amikor az egyik építőjáték láttán Ferike kijelentette: Ezt én is meg tudom csinálni azokból a fakockákból, amit apu csinált nekem!

Különleges ajándék volt ez a névnapi délután, olyan, amiben nem csak adtam, de én is kaptam ajándékot. Észrevétlen repült el az idő, jó kedvűen, fagyi, nasi nélkül, nyafi, zokszó nélkül, nevetve, tanulva. Kényszer nélkül, azzal az igénnyel, hogy a következő megünnepelni való alkalmával ásvány-, kőzetkiállítást fogunk megnézni, mert az megint csak mindkét gyerek – egyik – leghőbb vágya.

Ha mégtöbb különleges ajándék adatra van szüksége, akkor talán a többi különleges ajándék cikkünkben megtalálja.

Képek






Oldalak

    Gyakori keresés

    Új keresés

    Képek






    Oldalak

      Gyakori keresés

      Új keresés